Molka kérdéseire a Mocorgásra fel! című kiadvány szerzői felelnek
Dr. Bihari Krisztina csecsemő-és gyermekgyógyász, diabetológus
Doktornő miért választotta ezt a szakterületet?
Miért ezt a szakterületet választottam? Igazából ez nem az én választásom volt, a volt főnököm foglalkozott diabetológiával, és idővel szükségét érezte annak, hogy valaki segítsen, továbbvigye azt, amit ő elkezdett. Bár nem az én választásom volt, nagyon megszerettem. Megszerettem azért, mert családias volt, emberközeli, hiszen itt rendszeresen visszajáró beteggondozásról van szó, mert láttam, hogy az odafigyelés a tanítás könnyebbséget örömet, jobb eredményeket jelent azoknak a családoknak, akik ezt a komoly feladatot hordozzák. Kihívás volt mindenkivel megtalálni a hangot, megérteni az érintett, vagy a családja hozzáállását, személyre szabottan segíteni, de ez adta a szépségét is.
Doktornő gyakorlatában meglátása szerint - mi okozza - a legnagyobb nehézséget a diabétesz megértésével kapcsolatban a szülők részéről?
Megtudni egy szülő számára, hogy a diagnózis cukorbetegség óriási sokkot jelent, ennek a feldolgozása hosszú idő. Az első nagy edukáció pedig pont ebben az időszakban történik. Ilyenkor még sok minden kézzelfoghatatlan számukra, és általában mindenki megrémül. Ez természetes is, hiszen mindannyian félünk az új, ismeretlen dolgoktól.
Mindenkinek más és más az egészségügyi ismerete, a végzettsége, a befogadó készsége. Ez nem biztos, hogy azonnal “találkozik” a rájuk zúduló információ áradattal.
Doktornő meglátása szerint mi okozza a legnagyobb nehézséget a betegség megértésével kapcsolatban a gyermekek részéről?
A gyerekek az első időszakban leginkább a szüleik viselkedését másolják, az alapján viszonyulnak az állapothoz. Mivel a kisebb korosztályban a szülő lesz az, aki eleinte kézben tartja majd a gondozást, ezért őt kell megtanítani, arra nem nagyon marad idő, hogy a gyerekekkel külön foglalkozni lehessen, és sokszor a gyerekek ismeretei még hiányosak ilyen téren. A szó pedig hamar elszáll. Tudjuk, hogy az edukációnak folyamatosnak kell lennie sokszor sok ismétlés után jutunk el a megértéshez.Számukra eddig nem létezett írott anyag, amit bármikor forgathatnak.
Doktornő minden alkalommal jelezte a kezelés fontosságánál a mozgást. Milyen szerepet játszik és milyen súllyal a kezelésben?
Már 1950- ben Elliott P. Joslin, a modern diabetológiai kezelések megteremtőjének javaslatára a 1-es típusú diabéteszesek terápiájába mint 3. alapvető vércukor szintet befolyásoló tényező az inzulin és a diéta után a testmozgás is bekerült. Kutatási eredmények sokasága bizonyítja, hogy a mozgás javítja a szénhidrát anyagcserét, hatására csökken a Hba1c. A 6-18 év közötti gyermekek számára egészségük megtartása érdekében napi 1 óra közepes-erős intenzitású mozgás javasolt, 6 év alatt 2-3 óra, nincs ez másképp az 1es típusú diabéteszesek esetében sem.
A mozgásnak szerepe van a megnövekedett kardiovascularis betegségekre való rizikó csökkentésében, segíti a 2-és típusú diabétesz megelőzését, csökkenti bizonyos daganatok kialakulásának esélyét, csökkenti az osteoporosist, segíti a mentális jóllétet.
Meglátása szerint mennyire tartják a mozgást szükségesnek a szülők a diabétesszel élő gyermekük esetében?
Ismert adat, hogy a magyar lakosság 20 százaléka sporttól aktívan. Ez az arány tükröződik a frissen diagnosztizált diabéteszes gyermekek esetén is. A kisgyermekek lét eleme a mozgás, de az életkor előrehaladtával meredeken csökken a napi aktivitásban eltöltött órák száma. Tudjuk, hogy 7 és 18 év közötti lányok közül 70 %-uk, fiúk közül 60%-uk inaktív. Sajnos azt is látjuk, hogy inkább azok a gyermekek sportolnak, ahol a szülők is aktívak, viszont a szülői aktivitás igen alacsony. Mint mindenben ebben is igaz, hogy az egész családnak érdemes változni. Patogatott kukoricával az ölünkben a tv előtt ülve nem érdemes odaszólni a gyermekünknek, hogy menj már le biciklizni egy kicsit. Érdemes úgy szervezni a hétvégénket, a szabadidős programjainkat, a nyaralásaink kat hogy azokban az aktív időtöltés, a sport és helyet kapjon. Erre egyre több lehetőségünk nyílik. Kevés az a szülő, aki az edukáció hatására dönt úgy, hogy mozgásra bírja a gyermekét. Talán a mozgás kap a legkevesebb hangsúlyt a diabétesszel élő gyermekek életében.
Hogyan viszonyulnak a rendszeres mozgáshoz a diabétesszel élő óvodás és kisiskolás korú gyermekek? Megértik a fontosságát?
Mivel a kicsik amúgy is jobban szeretnek mozogni, ezért náluk ez nem olyan kérdés. Sajnos kényelmes felnőttként erről könnyen és hamar leszoktatjatjuk őket.
A gyermekkorban megalapozott sportos életmód könnyebben végigkíséri az egész életet. A mozgással kapcsolatban pedig érdemes tudatosítani az egészségmegőrző hatást is. A fiatalok nagy többsége is inkább a külső megjelenés miatt sporttól, nem az egészségmegőrző hatás miatt.
Többször észleltem a munkám során, hogy a gyerekeken keresztül könnyebben rávesszük a szülőket is akár a diétára, akár a mozgásra. Egy mozgásról szóló füzetecske, mely jobban felkelti a gyermekek érdeklődését a sport iránt segíthet abban, hogy akár szüleiket nógatva, akár egyszer saját elhatározásból aktívabb életmódot folytassanak.
Tapasztalt-e Doktornő olyat, hogy a diabétesz diagnosztizálása után a szülők nem szorgalmazták, vagy akár abbahagyatták gyermekükkel a sportot a hipoglikémiától való félelmükben?
A szakirodalom említ ilyen félelmet, sajnos sokszor az edzők, torna tanárok részéről, de természetesen biztos szülői részről is van ilyen. A munkám során talán egy-egy olyan szülő volt, aki a hypo miatt elbizonytalanodott a sportolással, de az edukáció során ezt részletesen megbeszéltük, terveket célokat fektettünk le a sporttal kapcsolatban és egy kezelési tervet, melyet később a tapasztalatok tükrében finomítottunk.
Régebben azt tanítottuk, hogy bizonyos sportokat ne csináljanak a cukorbeteg gyerekek de manapság örömömre az a tendencia, hogy jól lefektetett és megalapozott edzés és kezelési tervvel minden sport tevékenység elérhetővé váljon a diabéteszes gyerekek számára is.
Mire kell figyelnie egy frissen diagnosztizált gyermeknek a mozgással kapcsolatban?
Minden frissen diagnosztizált gyermek egyedi. Ezt nagyon fontos hangsúlyoznom, mert eleinte csak az általános elveket tudjuk megbeszélni.
A diagnózist követő első két hét egy hónapban legtöbbször nem is javasoljuk, hogy intenzíven visszaálljanak a gyerekek a sportba, hogy először megtanulják a hétköznapokban alkalmazni az új ismereteket, és megfigyeljék reakcióikat a kezelésre.
Ezt követően nagyon fontos hogy a sport kapcsán “naplózzanak”.
A feljegyzéseknek tartalmaznia kell, hogy mikor volt a sporttevékenység (délelőtt-délután, stb.), hogy milyen intenzitású volt, meddig tartott, hogy előtte mikor történt inzulin adás, fogyasztott-e előtte szénhidrátot a gyermek, ha igen mennyit és mit, és természetesen a sport előtt, közben és után mért vércukor értékeket. A szenzorok jelentősége itt is felbecsülhetetlen. Tudjuk, hogy a fizikai aktivitás az elkövetkező 12-24 órában javítja az inzulin érzékenységet, így mindenképpen hatással lesz az értékek alakulására.
Doktornő életében mennyire játszik szerepet a sport?
Gyerekkoromban kezdtem el sportolni, az első edzésekre minket is azért vittek el a szüleink, hogy ne a tv előtt üljünk a hétvégi szabadidőnkben. Nem voltam kiemelkedő sportoló, de az évek kitartó munkája meghozta a gyümölcsét. A sport az életem részévé vált, nélkülözhetetlen számomra, és ennek számos fizikai és mentális jótékony hatását érzem.
A mozgásnak komoly szerepe van a kisgyermekek testi-lelki-szellemi fejlődésében is, ezért nagyon fontos hangsúlyt fektetni rá, mert manapság sokkal mozgásszegényebb az életmódunk, mint egykor volt.